logo logo

Thuri György Gimnázium

és Alapfokú Művészeti Iskola
Üdvözöljük iskolánk honlapján!

Serdülőkori problémás viselkedés

  • A serdülőkor a megoldandó feladataival önmagában is nehéz, sérülékeny időszak. A serdülőknél a korábbiaktól eltérő olyan magatartásformák jelentkezhetnek, melyek a szülők, a felnőttek számára nehezen érthetőek, és számos konfliktus, a felnőttekkel való összeütközés forrását jelenthetik. Nehéz megítélni, hogy ezek meddig tekinthetőek a „normális” kamaszkor megnyilvánulásainak, mikor igényelnek különös figyelmet, mikor értékelendőek kórosnak.


    
Komolyabb viselkedési zavarok csak a serdülők egy részénél jelentkeznek, de néhány probléma, mint a jövőtől való szorongás, az időszakonkénti lehangoltság, önértékelési problémák elég gyakoriak a kamaszoknál.
    
A serdülőkor a fejlődésből adódó nehéz életszakasz (normatív krízis), van azonban, amikor a fejlődési krízis különböző okok miatt kiéleződik és tünetképzéshez vezet.
    
Kretchmer használta először a „pubertáskrízis” fogalmát azokra a lelki jelenségekre amelyek könnyen válnak elmebetegségre gyanússá, mint pl. az érzelmi, hangulati labilitás, nyugtalanság, önmagába zárkózás, a képzelet és a valóság összemosódása, beilleszkedés nehézségek stb.
    
A serdülőkre a folyamatos változás, fejlődés jellemző, viselkedésük, problémáik is változnak, átmenetiek, jó esetben a fejlődés előrehaladtával megoldódnak, elmúlnak. Mindenképpen figyelmet igényel, ha egy serdülőkori probléma, magatartásforma állandóvá válik, tartósnak bizonyul, a személyiség fejlődése megakad.


    
Kockázati tényezőt jelentenek a már korábban, gyermekkorban meglévő nehézségek, zavarok, mint pl. a gyermekpszichiátriai kórképek, hiperaktivitás – figyelemzavar, részképesség zavarok, szorongásos zavarok, testi betegségek, fogyatékosságok. Befolyásolhatja számos környezeti faktor is, mint pl. családi problémák és tényezők, szülők betegsége, halála, kollégiumba kerülés, és még számos egyéb tényező.
    
Ranschburg szerint például ha a serdülés ADHD-val (hiperaktivitás-figyelemzavar) párosul, még komolyabb erőpróbát jelent a kamasz és környezete számára is.
    
Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a közlekedésben a hiperaktív serdülőket jóval több baleset éri, az átlagosnál nagyobb valószínűséggel fogyasztanak alkoholt, kábítószereket. Körülbelül négyszer annyi hiperaktív tizenéves lány esik teherbe, és a serdülőkorban elkövetett bűncselekmények (lopás, rablás) is szintén magasabb arányban köthető az ADHD-hoz.
    
Ennek hátterében jórészt az áll, hogy impulzív természetüknél fogva őket még inkább vonzza a kaland, a pillanat hatása alatt cselekszenek, éppen ezért az átlagosnál több ellenőrzést igényelnek, különösen azok, akiknél a figyelem zavarához agresszió is társul.
    
A tapasztalatok szerint serdülőkorban a motoros nyugtalanság általában csökken, de a figyelmi problémák és az impulzivitás megmaradnak (Ranschburg, 2009).


    
A serdülőkori problémák leggyakrabban eredhetnek:
    
- gyermekkori traumatikus történésekből
    
- családi egyensúlyzavarokból
    
- az iskola, a család és a kortárscsoport lojalitás, érték- és normakonfliktusaiból
    
- a serdülőkori feladatok akadályozott, elégtelen teljesítéséből.


    
A leggyakoribb, figyelmet igénylő serdülőkori vészjelek (Laufer-féle vészjelek):
    1. Kisgyermekes viselkedés: félelem a felnőtté válástól, kisgyermekes magatartásformák jellemzik tartósan a kamaszt.
    2. Merev, túlkontrollált viselkedés: a serdülő fél elengedni magát, szorong saját spontán megnyilvánulásaitól, gondolataitól, érzéseitől.
    3. A kortárs kapcsolatok elégtelensége: a saját kortársai között félénk, gátlásos, inkább a kisebbekkel, esetleg az idősebbekkel tud inkább kontaktust teremteni.
    4. Túlzott kötődés a szülőkhöz: fél a leválástól, szüleire a gyermekkorra jellemző pozícióból tekint.
    5. Érzelem nélküliség, közömbösség: nem képes adekvát érzelmeket érezni, kifejezni.
    6. Irreális jövőre irányultság: nem érdekli a jövő, vagy a fantáziájában él, túl irreális tervei vannak.
    7. A képzelet és a valóság bizonytalan elkülönítése: sok a projektív elhárítás, gyanakvó, bizalmatlan.
    8. Túl gyakoriak a félelemkeltő gondolatok, fantáziák
    9. A cselekedetek, gondolatok idegenné válása: ez alkalmanként, epizódikusan előfordulhat, de ha túl gyakori, figyelmet igényel.

    
A felsorolt vészjelek közül az első 7 még nem jelent tartós zavart, vagy betegséget, de jelzik, hogy a személyiség nehézséggel küzd, vagy elakadt a fejlődésmenet. Az utolsó kettő azonban gyakran igényel pszichiátriai kivizsgálást is.


    
A serdülőkori problémás viselkedés közé soroljuk azokat a megnyilvánulásokat, magatartásformákat, amelyek nem feltétlenül jelentenek ugyan betegséget, de legtöbb esetben szakember beavatkozását igénylik: ilyen pl. a túlzott zárkózottság, iskolai problémák, teljesítmény problémák, deviáns csoportokhoz való csatlakozás, szexuális problémák, drog és túlzott alkoholfogyasztás, antiszociális megnyilvánulások, szökés, csavargás, önsértés, túlzott kockázatkereső magatartás, szuicid gondolatok, fantáziák.
    
Ezeken kívül gyakoriak serdülőkorban a különböző szorongásos és depresszív zavarok, evészavarok, szuicid gondolatok és fantáziák, esetleg kísérletek, melyek szinte minden esetbe szakember beavatkozását igénylik.
    
A leggyakoribb serdülőkori krízisek közé tartozik az identitáskrízis, az autoritáskrízis, valamint a teljesítménygátlás és a szociális gátlás.

    
A serdülőkor az énazonosság, sz identitás kialakításának fontos időszaka. Ki vagyok? és Milyen legyek? – a serdülőkor központi kérdései közé tartozik. Az identitás alakulásának színterei a család, az iskola, a kortárscsoport, a társadalom. Identitáskrízis esetén az énazonosság mind a megvalósult és vágyott szerepek, a siker, mind pedig a szexuális szerep, a kortárscsoportokban betöltött szerepet illetően is sérülhet.
    
Az identitáskrízis tünetei lehetnek a pszichoszexuális zavarok (perverz, nem szokványos fantáziák, késztetések, homoerotikus késztetések, szégyenérzet, félelem), a pszichogén rosszullétek (főleg lányoknál pánikszerű tünetek), reaktív hangulatzavar (üresség érzése, kisebb frusztrációra is felnagyítja a saját sikertelenségét.


    
Az autoritáskrízis elsősorban a tekintélyhez, a felnőttekhez (szülők, tanárok) való viszonyban jelenik meg.
    
A serdülőkor egyik legjellemzőbb jelensége a lázadás. Sok minden megkérdőjeleződik, az addig elfogadott értékek, normák, szokások, életstílus. Mindez gyakran a szülőkkel való összetűzésekhez vezet. A lázadás „normális” kamaszkori jelenség, az autoritáskrízis viszont a lázadás kiélezett formája. Jelei lehetnek az iskola és a szülők által képviselt értékek elutasítása, szabályszegések sorozata, teljesítmény problémák, beilleszkedési zavarok, szélsőséges, deviáns csoportokhoz való csatlakozás, alkohol és drogfogyasztás.
    
De van az autoritáskrízisnek egy „passzív”, nehezebben felismerhető formája is, amely érdektelenségben, passzivitásban, elvont dolgok iránti érdeklődésben nyilvánul meg.
    
Az autoritáskrízis hátterében gyakran problémás családi hátteret találunk (szétesett családok, a szülők párkapcsolati krízise, alkoholizmus, bántalmazás stb., de gyakori azoknál a gyerekeknél, akik túl korán felnőtt „pozíciót” vagy feladatokat kaptak otthon,a szülő túlzottan megosztja velük a problémáit).
    
Ugyanakkor autoritáskrízist válthat ki az is, ha a serdülő úgy próbál szabadulni a túlzottan erős érzelmi kötődéstől, hogy leértékeli szüleit. Újabb probléma az, ha ezt átviszi más tekintélyszemélyekre is, vagy kiterjeszti az egész társadalomra.
    
Ma már gyakori kifejezés, hogy a 90-es években és a 2000-es évek eleje között született korosztályt a Z generáció elnevezéssel illetik. Tari Annamária a Z generációról írt könyvében arról is ír, hogy „más ez a kamaszkor”. A Z generáció tagjaira a fogyasztói társadalom és az információs technológia egy időben fejti ki hatását. Jellemző, mindennapi dolog náluk a fokozott internet és közösségi oldal – használat, a magánélet fogalma is mást jelent számukra, a személyes dolgaikat közzéteszik a Facebookon. Nagyon értenek a technikához, azonban ez megannyi csapdát is jelent. Az interneten szabadon szörfözgetnek, és sajnos az ott elérhető tartalmak veszélyesek is lehetnek számukra. Értelmi képességeik tekintetében előreszaladni látszanak, de amit látnak és olvasnak azt érzelmileg feldolgozni még sokszor képtelenek. Ráadásul éppen ebben - a személyiségfejlődésük különösen érzékeny időszakában válogatás nélkül kapják az ingereket.
    
A mai Z generációs gyerekek életében a trendek is egyik napról a másikra változnak, sokszor a lemaradás félelme alakítja az ízlésüket. Fokozott veszélyforrást jelent, hogy kiket tekintenek mérvadó, modellszemélyeknek. Sajátos probléma, hogy sokszor maguk a szülők is az internet, a televízió „rabjai”, a szülő és a gyerek is ugyan azzal a játékkal játszik, a Facebook oldalakat bújja, vagy ugyanazt a gagyi valóságshow-t nézi. Minél kevesebb a megfelelő családi kommunikáció, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kamasz keresni fogja a családon kívüli kapcsolódási lehetőségeket – ami akár veszélyes is lehet számukra, vagy negatív irányú befolyással bír.
    
Sajnos a családok egyre kevésbé tudják betölteni védőfaktor szerepüket, sok az egyszülős, egyedülálló szülős család, mozaikcsalád. Ugyanakkor a régimódi szülői tekintély is szinte már alig létezik. A szülői tekintély mai formájának kivívása már nem „alanyi jogon” jár, hanem olyan dolog, amit magának a felnőttnek is ki kell „vívnia” (Tari, 2011).


    
A teljesítménygátlás, a tanulás képtelensége lehet csupán egyik tünete valamilyen lelki problémának, vagy megbetegedésnek, mint pl. a depressziónak. Sokszor az egyetlen tünet, amelyre a környezet, különösen a szülők, tanárok felfigyelnek.
    
Átmeneti teljesítményzavar lehet a fejlődés velejárója is de hátterében számos ok húzódhat meg.
    
A teljesítménygátlás lehet rejtett dac kifejezése, a serdülő valamelyik szülővel ambivalens. Úgy „áll bosszút”, hogy nem tanul. Vagy indulatát átviszi valamelyik tanárra, és annál nem tud teljesíteni. Az is lehet, hogy a szülő elvárásainak nem tud eleget tenni, ezért inkább feladja a harcot. Zavarhatja a tanulást az azonosulás egy sikertelen szülővel, vagy éppen a félelem az azonosítástól a túl sikeres, tanult szülővel.
    
De szerepdilemma, önértékelési zavar, a családi dinamika zavarai, vagy identitászavar is meghúzódhat a teljesítménygátlás mögött.
    
Az egyik gyakori ok viszont a motiválatlanság, egyszerűen „érdektelen”, vagy érdektelensége hátterében sorozatos kudarcok állnak, melyek „lebénítják”, de az is lehet, hogy nincs jövőképe, „majdcsak lesz valahogy”, az iskolai teljesítmény nem fontos számára. 


    
A szociális gátlás nem ritka jelenség serdülőkorban. A gátlásos fiatalok sajnos nehéz helyzetbe kerülnek a mai ifjúsági szubkultúrában. Kisebbségi érzéseik kétségbeesett próbálkozásokba sodorhatják őket.
    
Kamaszkorban a kortársak véleménye, értékítélete még jobban felértékelődik. A kamaszkori szociális gátlás tünetei a szerepléstől, mások előtti megnyilvánulástól való túlzott félelem, lehet ez akár csak egy iskolai felelés is. Enyhébb esetben csak fokozott feszültségérzés, súlyosabb esetben teljes legátlódás jelentkezhet. További jellemzői a próbatételektől, kudarctól, elpirulástól, a nevetségessé válástól való félelem. Általában nehezített az önképviselet, az ügyek önálló intézése, a másokkal, vagy csak az idegenekkel, tekintélyszemélyekkel való kommunikáció. A későbbi szociális fóbiák nagy része is kamaszkorban indul.
    
A mostani kamaszok kommunikációja eleve más. A Z generáció kamaszai már egyszerre képesek internetezni, tévézni, nyomogatni az okostelefonjukat, mindent megosztanak, könnyen építenek kapcsolatokat, „beszélgetnek” – az interneten keresztül. A valós életben azonban sok kamasz bátortalan, gátlásos, a face to face helyzetekben nehezen kommunikál és alakít ki kapcsolatokat.


    
Néhány, – a kamaszkorban különösen jellemző problémás viselkedésről, melyekkel munkám során is gyakran találkozom, részletesen is szót ejtek. Ilyen például a falcolás, alkohol és droghasználat, szökés, csavargás, szuicid fantáziák, kísérlet.


    Önsértés, falcolás.
    
Általában lányoknál fordul elő (de találkoztam vele fiúknál is), és leginkább a 13 – 16 év közötti kamaszoknál. A falcolásnál, vagy ahogy a kamaszok szokták mondani „vagdosásnál” általában valamilyen éles, hegyes tárgyat, mint pl. üvegszilánk, borotvapenge, kés, körzőhegy használnak, mellyel egyenletes felületes, vagy mélyebb vágásokat ejtenek a karjukon, csuklójukon, lábukon, általában annyira mélyet, hogy a kiserkenjen a vér. A kiserkenő vér látványa szinte „hipnotizálja”, bevett feszültség levezetési móddá válik, nehéz leszokni róla.
    
Ezeknél a lányoknál többnyire a háttérben zavart gyermekkor található (válás, szülő halála, emocionális hiányok, nem megfelelő szülő-gyerek kapcsolat). Gyakran alacsony önértékeléssel, nehezen verbalizálódó érzésekkel rendelkeznek, gyakoriak náluk a hangulatingadozások, a kapcsolati problémák. A kiváltó ok általában magányosság érzése, elhanyagoltság, izoláció, olyan intenzív érzések, amelyeket nehezen tudnak verbalizálni. Emellett gyakori kiváltó ok a családi, párkapcsolati probléma. A falcolás a feszültség levezetésére szolgál, a kiserkenő vér látványa megnyugtatja.


    Szökés, csavargás
    
A szökések, csavargás viszonylag gyakori jelenség a serdülők körében, hátterében számos tényező, ok mutatható ki. A szökések kiváltó okai között gyakoriak az aktuális krízishelyzetek, melyeket a környezet nem ismer fel, így segítséget sem kap hozzá a serdülő, tulajdonképpen kimenekül a helyzetből, ineffektív megoldást választ. Szökésnek számít az is, ha a serdülő legalább egy napot engedély nélkül távol tölt otthonától. Lehetséges, hogy egy aktuális konfliktust követően szökik el otthonról, félelem, szorongás vezet a szökéshez, de ha a szökések ismétlődnek, a csavargás életformává válhat. A kötetlenség, szabadság vonzó lehet számára, azonban számos veszélyt jelenthet. Veszélye a nonkonform, deviáns csoportokhoz, szektákhoz való csatlakozás, devianciákba, alkohol és drogfogyasztásba, kriminalitásba való sodródás. Már az első szökésnél sem elég ha csak „hazakerül” a serdülő, szükséges az okok tisztázása, és segítség nyújtása a kamasznak és családjának. Nem minden szökés kiváltója egy aktuális krízishelyzet, lehet a hátterében tartós bántalmazás, elhanyagolás, viselkedészavar, pszichopatológiai problémák.


    Alkohol – és drogfogyasztás
    
Sajnálatos tendencia, hogy az alkohol- és sajnos a drogfogyasztás is egyre több tizenévest érint, első kipróbálásának időpontja pedig egyre korábbra tolódik. Mint függőséget, számba vehetnénk itt a dohányzást is, ami ma már szinte minden harmadik, negyedik kamaszt érint. Az is sajnálatos tendencia napjainkban, hogy a szórakozóhelyek 13 - 14 - 15 éves tinikkel vannak tele, akik az éjszakát „átbulizva” térnek haza. A szülők (és a társadalom,valamint a vendéglátóhelyek) felelőssége ezekben az esetekben nyilvánvaló.
    
Tudjuk, hogy az alkohol és kábítószer fogyasztás minden életkorban kockázatos, de gyermek és serdülőkorban különös jelentőségű. A serdülőket általában a kipróbáló, kísérletező magatartás jellemzi kezdetben. Hátterében ott van a kíváncsiság, a serdülőkre jellemző kockázatkereső viselkedés, de a legjelentősebb befolyásoló tényező talán a kortársak szerepe, valamint a feszültség levezetésének inadekvát módja.
    
A cigarettát, az alkoholt és a marihuánát „kapudrogoknak”
    
 (gateway), közvetítő drogoknak is szokták nevezni, mert ezek fogyasztását gyakran veszélyesebb pszichoaktív szerek fogyasztása kíséri. Ezt a hipotézist ma már egyre több kritika éri, elvetik az oksági összefüggések feltételezését, a marihuána fogyasztó nem biztos, hogy erősebb szerre vált. Tapasztalatom szerint a kábítószerfüggő fiatalok egy része valóban „enyhébb” drogokkal kezdi, majd kemény drogokat is kipróbál, de vannak akik megmaradnak a „füves cigi” mellett. Mindamellett természetesen nem minden dohányzó és alkoholt fogyasztó fiatal próbál ki drogot is. A dohányzásra és az alkohol fogyasztásra való rászokás bizonyos mértékben azzal is magyarázható, hogy mikor még csak kipróbálja, ettől kicsit „felnőttebbnek” érezheti magát, éppen azért csinálja, mert számára még tiltott.
    
A kábítószer – élvezet sajnálatos paradoxonja, hogy „mindent megold” ami a serdülőkorban nehéz, inadekvát, de könnyű megoldást kínálnak. Kétségtelenül valamiféle „segítséget” nyújt a serdülőnek abban, hogy képes legyen megszabadulni a gondoktól, a számára nehezen feldolgozható valóságtól. De ugyanakkor azért paradoxon, mert attól a valóságtól, és tapasztalatoktól próbál meg így szabadulni, melyek átélésére szüksége lenne, hogy fejlődése töretlen maradjon.
    
A rendszeres drog (nemcsak a bulikban ún. party drogok fogyasztása, amely sajnos szintén gyakori jelenség) és alkoholfogyasztás hátterében számos tényező húzódik meg.
    
Kockázat tényezőnek számítanak a családtörténeti, genetikai tényezők, a hiperaktivitás, a beilleszkedési rendellenesség, a személyiségfejlődést befolyásoló családi hatások, a nevelés, pszichés zavarok, a kortárscsoport hatásai.
    
Ranschburg szerint a család nevelési stílusának szintén komoly szerepe lehet abban, hogy a serdülő drogfogyasztóvá válik. Három csoportját említi a serdülőknek. Az első csoportba tartoznak azok, akik ellenállnak a kísértésnek, jól, biztonságos szülő háttérben szocializálódtak, beépültek náluk azok a normák és szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy megfelelő, „nem drogfogyasztó” kortárscsoportot válasszanak.
    
A második csoportba azokat a serdülőket sorolja, akik boldogtalanok, önbizalomhiánnyal küzdenek, és úgy érzik, ha leküzdik az alkohollal, vagy a droggal szembeni ellenállásukat, a csoport majd befogadja, elismeri őket. Olyanok szeretnének lenni mint a „többiek”, ezért könnyen elcsábíthatóak.
    
A harmadik csoportba azok a beilleszkedési rendellenességgel jellemezhető serdülők tartoznak, akiket valójában nem motivál semmi, cselekedetei következményei nem ijesztik meg, jövőre vonatkozó elképzelése nincsenek. Ők azok, akik viszonylag gyorsan rendszeres drogfogyasztóvá válnak, és gyakran magukkal rántják az előző csoport tagjait is (Ranschburg, 2010).


    Depresszió, szuicid krízisek
    
A serdülők és a fiatal felnőttek körében elkövetett öngyilkosságok aránya meglehetősen magas. Bizonyos elméleti kutatók szerint a serdülőkor időszaka az öngyilkos viselkedések melegágya. Az is jelentős tény, hogy jóval több serdülő kísérel meg öngyilkosságot, mint amennyi a tényleges, befejezett szuicídium. A serdülőkori öngyilkosságok hátterében nagyon sok esetben áll klinikai depresszió, alacsony önértékelés és kilátástalanság érzése, melyet sok esetben düh és impulzivitás egészít ki. Többségük gyakran él át elviselhetetlennek tűnő stresszt, mint például a szülői kapcsolatok elégtelensége vagy hiánya, családi konfliktusok, társas elszigeteltség, nem megfelelő kortárskapcsolatok, iskolai stressz.
    
A pszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a stressznek fontos szerepe van a depresszió kialakulásában. Amikor a stresszhatások halmozódnak, a serdülő nem képes azokat kezelni, feldolgozni, és könnyen kibontakozhat depresszió, melynek tartós tünetei a reménytelenség, elszigeteltség, magányosság, értéktelenség érzése.
    
A Minnesotai Egyetem munkatársainak kutatásai alapján a serdülőkorban legjellemzőbb stresszkeltő események a következők:
    1. szakítás a baráttal vagy barátnővel,
    2. szóváltás, konfliktus a szülőkkel,
    3. konfliktus a testvérekkel,
    4. veszekedés, konfliktus a szülők között,
    5. változás a család anyagi helyzetében,
    6. súlyos betegség vagy baleset a családban,
    7. konfliktus az osztálytársakkal, beilleszkedési nehézségek.

    A kamaszok többsége képes megbírkózni a negatív életeseményekkel, mozgósítani tudják a szükséges külső és belső erőforrásokat melyek segítségével megküzdhetnek az aktuális problémákkal, illetve megfelelő rezíliencia alakult ki náluk, amely kevésbé sérülékennyé teszi őket. Vannak akik azonban kevésbé viselik el, kevésbé „bírják” a negatív történések súlyát. Ezeknél a kamaszoknál a stesszre adott reakciók is sokfélék: indulat, harag, agresszivitás, antiszociális viselkedés vagy éppen ellenkezőleg, - tompa passzivitás, üresség érzés, alkohol, droghasználat, dohányzás.
    
Bizonyos vizsgálatok szerint a lányoknál a korai pubertás összefügg a család pszichológiai és szociológiai helyzetével. A lányok menstruációs ciklusa annál később indul el, minél gondoskodóbbak a szülők, harmónikus a kapcsolat közöttük. Az evolúciós pszichológia magyarázatai szerint a folyamatos stresszhelyzetben élő gyerekek biológiai „túlélésének” esélyét növeli, ha korábban érnek. A korai pubertás viszont a lányoknál növeli a depresszió kockázat.
    
A tárgykapcsolat elméletek a korai tárgyvesztés és a depresszió összefüggéseit emelik ki. Más elméletek szerint a depresszív hangulat kiindulópontja a szociális készségek hiánya. A serdülő, aki „nem tud olyan lenni, mint a többiek”, törekszik kapcsolatok kialakítására, de rendszeresen elutasításban részesül, sőt, áldozattá is válhat. Ez az elmélet szerint a depresszió az elutasítások, a kapcsolatteremtés kudarcai nyomán jelenik meg. Egy másik elmélet a depresszió felől indít: a gyerek a családi háttér, a problematikus, nem megfelelő szülő – gyerek viszony nyomán válik depresszióssá, és a szeretet elvesztésétől való félelem készteti arra, hogy kétségbeesetten keresse a kapcsolatokat. Kísérletei azonban túlzottak, kétségbeesetten kapaszkodik barátaiba, de pesszimizmusa, örökös vigasztalásvárása előbb – utóbb eltávolítja tőle a kiválasztott személyt. Ördögi kör alakul ki, hiszen a kudarc még inkább növeli a depressziós tüneteket, melynek következtében társai még inkább kerülik.
    
Ranschburg Jenő szerint „a szülő – gyermek kapcsolat csecsemő- és kisgyermekkori anomáliái valamiféle „ős – depressziót” hoznak létre, melynek következtében az egyén – a kortárskapcsolatok felé forduló serdülő különösképpen – sebezhetővé válik és a valós vagy szimbolikus tárgyvesztésre, illetve a szociális közegből érkező stresszhatásokra felújuló depresszióval válaszol.”
    
Mint az már említésre került, serdülőkorban igen magas a szuicid kísérletek aránya. A kamaszoknál a halálokok között második – harmadik helyen említhető az öngyilkosság.
    
Bizonyos időszakaiban meglehetősen sok serdülőt megérint az öngyilkosság gondolata, a legtöbbjüknél azonban ezek a gondolatok nagyon távol maradnak a megvalósítástól. Tudjuk hogy az öngyilkosság hátterében neurobiológiai és genetikai okok is állnak. Kamaszoknál különösen érvényes, hogy minél több kockázati faktor ismerhető fel a serdülő életvezetésében és környezetében, annál nagyobb a szuicid kísérlet vagy a befejezett öngyilkosság valószínűsége.
    
Mikroszociális kockázati tényezőt jelenthet pl. a család belső diszharmóniája, válás, öngyilkosság, alkoholizmus, drogfüggőség, bántalmazás, érzelmi elhanyagolás, iskolai vagy a kortárs csoporttal kapcsolatos problémák, szuicid minták a környezetükben. Mindezek mellett makroközösségi faktorok is szerepet játszanak mint pl. az értékvesztés a társadalomban, a családok izolációjának növekedése, a televízió és a tömegkommunikáció veszélyessége, pl. a modellhatások révén.
    
A szuicid krízisbe került, erről gondolkodó, fantáziáló serdülőknél a beavatkozás a gondolatok, a szándék felismerésével kezdődik. Serdülőknél minden szuicid megnyilvánulást (gondolatok, tervek, fenyegetések, halállal való túlzott foglalkozás, halálvágy kifejezése, „zsarolásnak” tűnő kijelentések, tettek) komolyan kell venni, és segélykérésnek, cry for help – nek kell értékelni. Serdülőkorban az öngyilkosság kommunikációjának speciális jelei vannak, melyeket akkor tudunk megfelelően felismerni, ha ismerjük a serdülők krízisjelző beszédmódját, illetve kommunikációját.
    
A verbális jelzések mellett fontosak a cselekvéses jelzések is, hiszen krízisben a serdülőkre elsősorban a viselkedéses kommunikáció jellemző. A kríziskommunikáció gyakran irányul a kortársak felé, a felnőttek sajnos általában kevésbé figyelnek a jelzésekre, elbagatellizálják, esetleg morálisan ítélkeznek.
    
Serdülőnél szuicid veszélyre figyelmeztethet ha a kamasz állandóan fáradt, alvászavarai vannak, étvágytalan, hirtelen leromlik az iskolai teljesítménye, befelé forduló, visszahúzódó lesz, rászokik a dohányzásra, az alkoholra vagy a drogokra, furcsa halállal, vagy az élet értelmetlenségével kapcsolatos tartalmú kijelentései vannak,vagy ilyen kiírásokat tesz közzé pl. a Facebook-on, korábban nagy becsben tartott tárgyait szétosztogatja.
    
A sikeres krízisintervencióhoz mindenképpen fontos a krízis, a szuicid veszély felismerése, a rizikófaktorok feltérképezése, a krízis súlyosságának megítélése és a megfelelő beavatkozás megtétele.



    
Irodalom:

    Ranschburg Jenő: A mélységből kiáltok (Saxum Kiadó, 2010)
    Vikár György: Az ifjúkor válságai (Animula Kiadó, 1999)
    Tari Annamária: Z generáció (Tericum Kiadó, 2011)
    Ranschburg Jenő: Nyugtalan gyerekek (Saxum Kiadó, 2009)
    Csürke-Vörös-Osváth-Árkovits: Mindennapi kríziseink (Oriold és Társai Kiadó, 2014)

Ideiglenes felvételi jegyzékek

Projektcímek 2016/17

Esemény­naptár

Következő tanítási szünet: Őszi szünet
 2016. október 29. - 2016 november 6.

 Szalagavató: 2016 december 2.

Következő tanítási szünet: Téli szünet
 2015. december 19. - 2016 január 3.

Következő tanítási szünet: Tavaszi szünet
 2017 április 13. - április 18.

Tavaszi szünet
 2017 április 13. - április 18.

Következő tanítási szünet: Nyári szünet
 2016 június 16. - szeptember 1.

Beiratkozás
2016 június 22. 8-12 óra

Tanévzáró
2016 június 23. 16 óra

Beiratkozás pótnapja
2016 június 24. 10-11 óra

VAKÁCIÓ!
2016 június 16. - szeptember 1.

Tanévnyitó
2016 szeptember 1. 8 óra